Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


idézetek versek

2008.11.02

Előszöris ha van saját versed vagy olyan vers ami nagyon teccik és nem láttad még fent az oldalon és szeretnéd megosztani mindnekivel akkor vegyél fel msnre és küld át oszt felrakom az oldalra had tuggya meg mindenki milyen kis ügyi vagy x)

 

                 A világ legszebb története!!!!!!!!!

 

VOLT EGY NAGYON GYÖNYÖRŰ PÁR, EGY BARNA FIÚ, ÉS EGY BARNA LÁNY. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! IGEN, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. EGY álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. AKI most ránéz az utcán, azt kérdi magától; \\\\\\\"Miért?\\\\\\\" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
MÁR elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány az óta is egy srác miatt zokog. EGY srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. SZERETTÉK egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. FÁJDALOM s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
MÁR mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. KÁR, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. NEKEM ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. MIRE e levél hozzád elérkezik a síró kislány, már nem létezik! NEM láttál hulló csillagot? ÉN voltam az ki eltávozott! A temetőben, egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. ERDŐ mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. ZOKOGVA rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. RÁJÖTT nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. SÍRVA átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. SZÉL fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. FÁJDALMAS hangon valaki megszólalt: \\\\\\\"SZERETLEK.\\\\\\\"
A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. \\\\\\\"Bocsáss meg nekem.\\\\\\\"

 

 


 

 

 

 

 

Van úgy, hogy valakit szeretünk,de egymásé soha nem lehetünk, mert amit az egyik mindennap kimond, a másik nem érzi viszont. 

 

Nehéz elhinni, hogy aki valaha mosolyt csalt az arcomra, most könnyeket csal a szemembe. 

 

Sokszor egy perc dönti el életünk sorsát, egyetlen szón múlik bánat vagy boldogság. El ne mulaszd a percet, melyet egy ki nem mondott szó, semmivé tehet. 

 

 

 

 

 

 

Sír a szívem és sírok én is, mert hiányod minden perce mardos, hasogat és fáj ha nem vagy velem, de mégis boldog vagyok, mert tudom, hogy vagy nekem. 

 

 

 

 

 

 

Vicces, hogy valaki mennyire össze tudja törni a szívedet, de te ennek ellenére, még mindig szereted azokkal az apró darabokkal. 

 

 

 

 

 

 

Megpróbálni elfelejteni valakit, akit szeretsz, olyan mintha megpróbálnál emlékezni valakire, akit soha sem ismertél. 

 

 

 

 

 

 

Legnehezebb dolog a szerelemben, hogyha ki kell szeretned valakiből. 

 

 

 

 

 

 

Lehetséges, hogy ma egy csalódás miatt levert vagy, elönt a szomorúság, halálra gondolsz. Ilyenkor tél van, de készülj a tavaszra. 

 

 

 

 

 

 

A boldogság az, amikor sokat kapunk, a fájdalom az, amikor ez mind elveszik. Én nem akarok boldog lenni többé, mert az egyszer nagyon fog fájni. 

 

 

 

 

 

 

A szív szeret, az ész tudja, nem lehet. Így ketten örök ellenfelek Az ész már lemond, a szív még remél, ám hiába az okos, az érző szív ezerszer többet ér. 

 

 

 

 

 

 

Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel a lelkemben, nem lázadok, de egy világ dőlt össze bennem. 

 

 

 

 

 

 

Sötét van itt és magány, szívem vérzik, és nagyon fáj. De nem szólok semmit, csak titkolom, hogy a szerelem nekem milyen nagy fájdalom. 

 

 

 

 

 

 

Én féltem ő félt, de sajnos ez nem elég. Én szeretem, ő szeret, de a szerelmünk nem lehet teljes. Megakadályoz minket egy erő, melynek neve: szülő. Mely erősebb a fájdalomnál s mely erősebb minden külső erőnél. 

 

"Pedig a szerelem mindig más.
Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer:
az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat.
És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele.
Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit.
Mindenütt a szerelmet kell keresnünk, és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.
Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket. És megvált."

 

 


 

 

 

 

Van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír szenved, míg az övé lehet. Van aki könnyek nélkül tud feledni. Van, aki meghal, mert igazán tud SZERETNI!"

 

Valakit megszeretni egy pillanat is elég, valakit elfeledni egy élet is kevés

 

 

 

Az élet nagy ajándék, de a halál még nagyobb

 

 

 

"...Sokan élnek kik meghalhatnának, És sokan meghaltak, már kik élhetnének..."

 

 

 

"Fáj ha Rád néz a két szemem, fáj ha bennem élsz és én benned létezem. Mint egymást kioltó és tápláló két elem, fáj ha vagy, s mégjobban, ha nem."  

 

 

 

 

 

Lehet, hogy csak egy ember vagy a világon, de valakinek te jelentheted a világot!   

 

 

 


 


A fiú és a lány már évek óta ismerték egymást,kiskoruk óta együtt voltak.Mindent egyszerre éltek meg,már-már olyanok voltak mint az ikertestvérek!Viszont volt köztünk 2 év korkülönbség.A lány volt két évvel idősebb,de ez egyikőjüket sem zavarta!Egymás gondolatába láttak,de a szerelemmel gondjaik voltak.Mindig csalódniuk kellett…viszont az soha nem jutott az eszükbe,hogy talán ők ketten lehetnének egy pár…Egyszer megtörtént,hogy pont egy napon szakított velük a párjuk!Maguk alatt voltak,és felhívták egymást telefonon,hogy kisírhassák magukat,de a fiúnak eszébe jutott,hogy mi lenne ha inkább a lány átjönne hozzá így mégis csak egyszerűbb lenne megbeszélni a dolgokat!A lány beleegyezett sőt nagyon tetszett neki az ötlet.Ott feküdtek egymás mellett az ágyon és csak sírtak mintha kényszerítették volna őket,egyikőjük sem értette,hogy miért ilyen nehéz a szerelem,miért kell nekik ezt megélni mindig!És ekkor mélyen egymás szemébe néztek és eszükbe jutott,ennyi év után,hogy mi lenne,ha együtt boldogan megpróbálnák ezt a kapcsolatot,de egyikőjük sem merte kimondani azt ami a fejében motoszkált.Csak néztek egymásra és a tekintetük csak úgy sugárzott…Az idő közben csak úgy elrepült és lassan beesteledett.A lány idejét látta,hogy haza menjen,de belül csak úgy tűzelt,mert meg akarta kérdezni a fiút,de félt,hogy végleg elszakadnak egymástól és barátok sem lesznek így soha többé!A fiú megkérdezte,hogy haza kisérje-e,a lány mondta neki,hogy:”nem köszi haza találok”,de a fiú erősködött,mert valami belső hang sutogott a fülébe,hogy:”menj el vele…menj…”,de a lány nem tágított:”nem kell jönnöd haza érek épségben”!”Jól van oké,értettem”mondta a fiú.A lány csupán pár utcányira lakott,de már az első három méternél potyogtak a könnyei,de nem azért,mert szakított vele a barátja,hanem már azért,mert akit igazán szeret ott volt az orra elött már 15 éve!Egyszerűen nem értette,hogy miért csak most jött erre rá,ennyi csalódás után.Rengeteg kérdés volt a fejében,de egyikre se tudta a választ csak ment előre és nem figyelt a környezetére csak ment…és körül sem nézett az úton!Egy óvatlan pillanatban egy kanyarban megbotlott és a vele szembe jövő kamion fékezés nélkül elütötte…Olyan sötét volt,hogy egyszerűen nem látta az útról feltápászkodó lányt!A sofőr gyorsan kiszállt,hogy megnézze,mi vagy ki volt az akinek neki ment,és ekkor meglátta a lányt körülötte csupa vér volt minden…ez még kétséges,de talán minden porcikája eltört…és félig már halott is volt,de még pár szót ki tudott mondani a sofőrnek,a nevét és,hogy hol lakik.Rögtön szólt a mentőknek és a rendőrségnek.Ők értesítették a szülőket és a hír csak úgy terjedt ebben a kis faluban,míg nem a szeretett fiú fülébe jutott!Egyszerűen nem hitte el,hogy igazak a hírek,és gyorsan motorra pattant és ment a helyszínre. Mikor oda ért még egy leheletnyi élet volt a lányban,aki megfelelőnek látta az alkalmat,hogy elmondja érzéseit a fiú iránt…Az ajkán már csöpögött ki a vér,de annyit még tudott mondani,hogy:”SZERETLEK és soha nem feledlek,a síron túl is veled leszek!”Mire a fiú válaszolt volna,hogy ő is így érez addigra a lány lecsukta gyönyörű gesztenyebarna szemeit,és az angyalokkal felszállt a fellegekbe!A fiú egyszerűen nem tudta ott hagyni az élettelen testet csak fogta a lány kezét és átkozta magát,hogy miért nem kisérte el,mert akkor talán nem történt volna mind ez meg!Folyton-folyvást azt mondogatta a „lánynak”,hogy:”én is SZERETLEK,mindennél jobban!Szeretlek…szeretlek!Eljött a temetés ideje.A fiú teljesen önkívületben volt,beszedett egy marék altatót és egyéb gyógyszereket,de elment a temetésre.Mindenki látta rajta,hogy valami baj van,nincs rendbe ez a fiú…Mondták neki,hogy menjen haza és pihenjen,de ő:”NEM” ordította a tömegnek!A lányra földet szórtak,ő is oda lépett és a következőt mondta neki:”Hamarosan találkozunk és együtt járjuk majd az angyalok táncát.”A lányt eltemették…a fiú mondta a szüleinek,hogy elindul haza,de elötte még ját eggyet.A közeli hídra vezetett az első útja és már-már nem könnyeket hanem vércseppeket hullajtott,és közben a szíve mélyén érezte,hogy most már végleg boldog lesz!Felállt a hídra és annyit mondott:”megyek szerelmem…,és belevetette magát a habokba!A szülők várták otthon,de nem jött,érezték,hogy talán valamit tett magával és elmentek körbe járni a falut hátha megtalálják valahol!De nem így lett!Napok múlva a víz kidobta a fiú testét…Neki is szép temetése volt,és a szülők megegyeztek abban,hogy a két fiatal egymás mellett fog nyugodni,így soha nem lesznek egymás nélkül.Tehát a halálukkal befejezve soha többé nem fognak csalódni senkiben csak egymásnak fognak élni fennt az angyalokkal…így végleg holtak,de boldogok!!!

A lány neve:Abigél volt…(17)

A fiú neve:Bence volt…(15)

 

 

"Melletted lenni minden vágyam,
Csókolni tested puha forró ágyban!
Szerelmes szavakat suttogni füledbe,
Szeretlek míg élek kedvesem örökre

 

 

Szeretném elmondani, szeretlek Téged!
Szeretném, ha tudnád:csak érted élek!
Szeretnék szemedbe mélyen belenézni,
S elmondani: NÉLKÜLED NEM ÉRDEMES ÉLNI!"
 

 

 

Egy nap megkérded tőle, mi fontosabb te vagy az életem?Én pedig azt válaszoltam, hogy az életem. Erre te elhagysz..pedig ha tudnád...Te vagy az életem !!!

 

 

 

 

 

"A szerelem él, még akkor is, ha mi belehalunk."

 

 

 

 

 

 

 

A magány az, amikor belenézel a tükörbe, és nem néz vissza rád semmi...

 

 

Csalódhatsz eleget a lelked végtelen,elnyel mindent mi fáj....a hegek rengeteg emléket rejtenek...

 

 

Azt gondolják rólam hogy ijesztő ember vagyok. De ez nem igaz! Gyerekszívem van. Az íróasztalomon tartom egy üvegben…

 

 

 

Gyűlölöm magamat, mert ilyen vagyok,

Gyűlöllek titeket, mert ilyenek vagytok.

Gyűlölök mindenkit, mert ti tettétek ezt velem,

Hogy ilyen őrült nő lett belőlem.

Gyűlölöm a létet, mit Isten adott nekem,

Gyűlölöm az emléket, mit sosem feledtem.

     Gyűlölök minden embert, állatot, s tárgyat,

Elűzték belőlem a szerelmi vágyat.

     Gyűlöllek titeket, hajátok hát szavam,

     Segítsetek, kérlek, utálom magam

Gyűlöllek titeket, mert újra elkezdtem,

     Mit végre egyszer nehezen feledtem.

Gyűlöllek téged, mily ronda szó is ez,

     Szeretlek titeket, de nehezen megy.

 

 


 

 

 

 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimond jelentéktelenné, válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a

Kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad, marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "

 

 

 

Kikopott szürke falak között ülve, 

magányosan magamelé nézve. 

Gondolatok cikáznak fejemben, 

s csak a múlt gyötör még lelkemben. 

Fájdalas múlt, amit már magammögött hagytam, 

mégis fájnak az érzések, 

amiket egy napon talán elfelejtek 

 

Nem akarom de rád gondolok,
menekülnék de nem tudok.
Nyugalom kéne, béke, csend...
de itt visszhangzol idebent

 

Valahol a csillagokban kerestelek téged,
mire rád találtam elmúltak az évek.
Elveszett időnket nem pótolja semmi,
de most légy a barátom a vágyam csak ennyi."

 

 

 

 

Hiszek a sárkányokban, a tündérekben, a jó emberekben és a többi kitalált lényben ...

 

 

 

Valahol létezel, valahol én is. Valamit kérdezel, valamit én is. Néha vágy van benne, néha remény is ... "

 

 

" Az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal ..." /TCS

 

 

" Az életed nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted " / Lindsay Lohan

 

 

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fûztelek, arcom tûzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged! 



„Régóta lappang egy gondolat a fejemben,
Egy aprócska dobbanás itt bent a szívemben,
Kimondani nem könnyű, de megteszem,
Mert tudnod kell, hogy csak VELED létezem!”
 




Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak. 




Ha becsukom a szemem TÉGED látlak,
Még éjjel is csak TÉGED várlak!
Mikor reggel felkelek nagy magányra ébredek,
Ilyenkor érzem, hogy nagyon HIÁNYZOL nekem!!!
 




Hiányzol,mint testnek a vér,szinte éget,hogy nem vagy az enyém.Hozzád repülnék,mintegy gondolat,hiányzik minden ami te vagy! 




Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk?Amikor álmodunk?Amikor csókolódzunk?Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók.Ha becsukom a szemeim téged látlak. 



Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem,akkor sem volna elég hely benne,hogy bele férjen mind az a szeretet,amelyet irántad érzek 


"Elválni könnyű, feledni nehéz,
Az ember a múltba ezerszer visszanéz.
Most távol vagy, mégsem feledlek,
Bevallom: Őszintén Szeretlek!"



Szoktál-e felnézni az égre, megszámolni néhány csillagot. Szoktál-e akkor rám gondolni, vajon most hol vagyok? Én szeretnék ott lenni veled, s füledbe súgni: SZERETLEK TÉGED!”

 

 

 

"Egy ölelésben elveszni volna jó,
Belezuhanni a mély vágyba,
Kinyitni az összes ajtót
S meghalni a karjaidba zárva.
 
Hol van a cél? Hol van a jó?
Merre van a vágy, a kéj?
Lelkemben békét hozó,
Titkos, rejtett szenvedély?
 
Szoríts magadhoz, szoríts erősen,
Ne félj tőlem hát!
Perzselő napban vagy zuhogó esőben,
Miénk lesz a Világ!"
 

 

 


 

Attól,mert nem beszélsz rólam,még nem vagyok halott,élek és félek és egyedül vagyok!Látom,h kék az ég s érzem a szelet, smár semmi nem jó mint régen veled! Attól,h sírok még nem vagyok gyenge élvezed,h kínozol és ebbe halok bele.Szorít az idő,bár tudom már elkéstem,1 hónap van még és meghal bennem minden, meghal bennem minden és bárcsak én is meghalnék felvágott erekkel az ágyadon feküdnék,S te benyit nál csendesen,és észrevennél engem így megtudnád talán,hogy mi voltál nekem!!!

 

 


 

Ma mosoly, holnap könnyek! ma még nehéz, holnap már könnyebb! Nézz az égre, a legszebb fényre, láss egy álmot s harcolj érte!

 

 

 

 

 

Úgy élünk, ahogy álmodunk- egyedül…

 

 

 

 

 

Akkor érzed igazán, hogy valakit szerettél, ha tudod, hogy már sohasem kapod vissza

 

 

 

Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.

 

 

 

Ha egy bús, őszi éjszakán felnézel az égre
Gondolj egy lány szerető szívére
De ne hidd azt, hogy a lány meg fog téged csalni
Inkább egy csókodért képes lesz meghalni! "

 

 

 

 

" Szeretlek, míg meg nem halok, míg az égen ragyognak a csillagok.
Szeretlek, s ha belehalok, belőlem lesznek a csillagok"

 

 

 

 

 

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.

 

 

 

 

Soha nem feledd, nem vagy egyedül, minden gondolatom Hozzád menekül! Te vagy az álmom, Te vagy az ébredésem, Te vagy az összes szívverésem!

 

 

 

 

Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!

 

 

 

 

Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.

 

 

 

 

Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!

 

 

 

 

Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.

 

 

 

Te vagy az első,kinek hinni tudtam.Te vagy az első,kinek nem hazudtam.Te vagy az első,kit szívből szeretlek.Te vagy az első,kit SOHA NEM FELEDLEK!

 

 

 

Szeretném szívemet kitépni, s virág helyett ablakodba tenni. Ha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek!

 

 

 

 

A bukás gyakran csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladjuk a küzdelmet.

A lány szerette, A fiú nem

A lány felnézett rá, A fiú nem.

A lány szerelmet vallott. A fiú megalázta.

A lány sírt végette. A fiú kinevette.

A fiú csak akkor jött rá mit tett,

Mikor a lány sírjára virágot tett... 

 

 

 

Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes lex a szem, hnaem amit magunkban hordozunk titokban csendesen.... 

 

 

 Hiába ültetünk sírodra virágot,

Eltemettünk ide egy egész világot...

 

  

 

 

Várni valakit, aki nem jön többé.
Elmenni onnan, hol boldog voltál,
S otthagyni a szívedet örökké.
Szeretni valakit, aki nem szeret téged,
Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.
Kergetni egy álmot, soha el nem érni.
Csalódni. Csalódott szívvel, de mindig remélni.
Megalázva írni egy könyörgő levelet.
Szívdobogva várni: s nem jön rá felelet.
Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak.
Rózsákat őrizni, mik úgyis elhervadnak.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni.
Mással látni meg őt, s utána fordulni,
Kacagni, kacagni hamis lemondással.
Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat,
S imádkozni. O sose tudja meg mi a bánat.
Van aki könnyen eléri azt akit
szeret.
Van aki sír, szenved míg övé lehet.
Van aki hamar tud feledni, van aki meghal,

Mert nagyon tud szeretni

 

 

 

Egy percig tart,hogy észrevegyél valaki különlegeset,
egy óráig, hogy komolyan vedd,
Egy napig,hogy megszeresd,
és egy egész élet kell ahhoz,hogy elfelejtsd

 

 

 

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,

s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.

Síromon egy kismadár panaszosan zengi:

„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.” 

 

 

 

 

Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy, és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled! 

 

 

 

csalódni százszor, csalódni ezerszer, hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer'' 

 

 

 

Ha bánat dúlja lelkedet, Ha szíved sajogva ég, Ne mond el senkinek nehogy gúnyolva légy. Ne lásson át a folyókon a kíváncsi tömeg. Mosoly lebegjen ajkadon, Ha vérzik is a szíved 

 

 

 

Olyan szomorú mindig egyedül lenni, Valakit mindenütt hiába keresni. Valakit várni aki nem jön el többé, Valakit szeretni titokban örökké

 

 

 

 

Valaki titokban rólad álmodik,valaki rólad szövi legszebb álmait,valaki szemében miattad könny ragyog,s hidd el ez a valaki ÉN vagyok!

 

 

 

 

 

Nem azt keresem akivel élni tudok, hanem azt aki nélkül nem tudok élni!

 

 

 

 

Egy bűnöm van ami fáj és éget,2 szó csak csupán :szeretlek téged

 

 

 

 

Add a kezed, most induljunk csöndben,

Nem!! rohanjunk míg vágyunk nem lohad

Kocsinkon függöny, a szívünk könnyben

Míg emberek közt száguld a vonat

S kiszállunk majd egy csodálatos tájon

Hol semmi sincs, csak illat és meleg

Fölszikkasztjuk könnyeinket

S megengeded hogy szeresselek

 

 

 

 

 

Ha összetörsz egy szívet számolj azzal a ténnyel, hogy annak szilánkjaitól magad is megsérülhetsz

 

 

 

 

 

 

Remegő lábakkal a párkányra lépek, becsukom a szemem és cseppet sem félek.
Régi emlékek mindig kísértenek, felnézek az égre, s tudom nem tévedek.
Utolsó szavaimat suttogom a szélbe, kimondom: SZERETLEK s csak így ugrok a mélybe.  

 

 

 

Az EMBeRI TöRvÉnY KIBíRnI MInDeNt,S MeNnI MInDiG ToVáBb, MéG AkkOR Is Ha MáR NeM ÉLNeK BeNnEd ReMéNyEk És CsOdÁK...//